2006
videó, 22’49”
Chicagóban, 2005 decemberében Irina Botea arra kérte az Egyesült Államokban élő, románul nem beszélő egyetemi hallgatókat, tanárokat és civileket, köztük török, koreai, kanadai, kolumbiai és amerikai állampolgárokat, hogy játsszák el az 1989-es romániai forradalomról készült amatőr videofelvételek és televíziós közvetítések képeit. A Meghallgatás egy forradalomhoz (2006) című művében a román művész az első olyan jelentős politikai-társadalmi eseményt idézi meg, amelyet először közvetítettek élő adásban, televízión keresztül, felülírva mindazt, amit addig a befogadásról gondoltunk.[1] Az esemény médiatörténeti jelentőségét tanúsítja, hogy Vilém Flusser fordulatként definiálta a korabeli romániai történéseket, ahol „nincs többé valóság a kép mögött. Minden valóság a képben van.”[2] Baudrillard az első „televíziós forradalom” vonatkozásában pedig azt állította, hogy az eseményekkel párhuzamosan a tévében is zajlott a forradalom, és ezáltal az utca a stúdió kiterjesztésévé vált. Az ilyen mértékben felfokozott színházi jelleg[3] azt is jelenti, hogy a romániai televíziós forradalom újrajátszásának – dramatizált, idegen nyelvbe átfordított, különböző terekbe áthelyezett – változatai a múltbeli esemény ismételhető teatralitását és teátrális ismételhetőségét osztják meg, mellyel nem eltávolítanak, hanem kérdések egész sorát eredményezik.[4] Vagyis felmutatják, hogy nem csak a színpadiasság, a drámai beállítások ismételhetők, hanem maga az ismétlés aktusa is eredendően rendelkezik egyfajta drámai karakterrel. A részvevők egy már megtörtént forradalom szerepére jelentkeztek, hogy dekonstruálják a forradalom lelkesedését, és rákérdezzenek, hogy az hogyan zajlik a jelenben. Ugyanakkor a mű a történelmi esemény dekonstrukcióját végzi el az amatőr videófelvételek és médiaképek rekonstrukciójával, ahol nem a történelmi események valóságával/hitelességével, hanem a televíziós képek pontos újraalkotásával foglalkozik, egyféle metakommentárként. Megpróbálja lemásolva újrateremteni az eredeti tv-adás technikai jellemzőit: színek, kamerabeállítások, kép- és hangminőség. A kettős képernyőosztás, mely az eredetit és az újrajátszást is mutatja, tovább fokozza zavarodottságunk, folytonos pásztázásra, ugrálásra kényszerít.
Botea művének párhuzamossága számos ponton újraláttatja az eredetei felvételeket: újrajátszásában a lányok jelenléte láthatóvá teszi az archív felvételek férfidominanciáját, ahol a döntési helyzetekben nincsenek nők. A legmeglepőbb ugyanakkor talán mégiscsak a chicagói utcákra rázúduló, archív román mondatoknak, a román forradalom szlogenjeinek kontextuális idegensége: „Szabadság!/Libertate!”; „Igazság/Adevărul!”; „Szabad választásokat akarunk/Vrem alegeri libere!”. Botea újrajátszásában lenyűgözőek azok a nehézségek, amelyek abból fakadtak, hogy a színészek románul ismételték meg a dialógusokat, amely nyelven egy szót sem tudtak. Mindezt pedig a történelemolvasás nehézségeinek metaforájaként is, valamint, mint a nyugati gyarmatosítás elleni cselekedetként is értelmezhetjük.
[1] Baudrillard, Jean: The Timisoara Syndrome: The Télécratie and the Revolution, in.: Columbia Documents of Architecture and Theory, D2, 1993, pp. 61–71.
[2] Flusser, Vilém: A TV szerepe a román forradalomban. A médiumok velünk voltak (A televízió szerepe a román forradalomban) c. symposionon (Műcsarnok 1990 április 6–7.). A közösségi tér kategóriái (a romániai forradalom fényében) Belvedere 1990. II./6–7. pp. 4–6., http://www.intermedia.c3.hu/mszovgy1/flusser.htm
[3] „Azt hiszem Lessing volt az, aki azt mondta: »A színház célja, hogy növelje az együttérzést és a félelmet«. Így történt, Önök megkérdezik, vajon azok a holttestek, amiket láttunk igaziak-e vagy sem? Hogy Temesváron a vizet tényleg megmérgezték vagy sem? Ezek rossz metafizikai kérdések. Az igazi élmény a képben van. A kép mögött történtek számunkra semmi haszonnal nem bírnak. A politikai magyarázat többé már nem érvényes. Nincs többé valóság a kép mögött. Minden valóság a képben van.”, uo.
[4] Dánél, Mónika: 1989/Románia: újrajátszás, archívum, történelmi esemény, Híd, 2016, 80 (5), pp. 5–30.