2023
installáció, változó méret

Takahiro Iwasaki japán művész magasfokú technikai precizitással felépített nagyméretű fainstallációiról és rendkívül finom miniatűr szobrairól, művészeti environmentjeiről ismert. A jelen kiállításon is látható kisméretű épületeket és efemer tájképeket alkot, olyan általunk is használt, mindennapi fekete műanyag tárgyak felhalmozásából, mint fogkefe, műanyagfólia, villa, kanál, szívószál, gumiszalag, ételtálca stb.

Rendkívül részletgazdag művei időnként történelmi építészeti helyszínek újraalkotásai, vagy a modern Japán égboltjának rekonstrukciói, finom építődarukkal, cérnából készült óriáskerékkel, hajszálakból összeállított rádiótornyokkal, melyek az ország extrém iparosodására utalnak.

Látszólag véletlenszerűen egymásra rakott elemekből konstruált installációi emlékeztetnek a hegyek, a tengerek, vagy épp a városok modellezett tömegeire, a daruk, az épületek, a tárgyak egy folyamatos építkezés illúzióját keltik. Múlandó, olcsó, hétköznapi anyagokból létrehozott törékeny tájképei a globális emlékezet Japánban artikulált eseményeinek nemzetközileg is ismert megnyilvánulásai, mint a fukushimai atomkatasztrófa, vagy a Hirosimára dobott atombomba okozta pusztítás, azé a városé, ahol a művész ma is él és dolgozik. Olyan léptékben rekonstruál valóságokat, amelyek felett rendszerint átsiklunk, így hívja fel figyelmünket a távolságra és a méretekre, megkérdőjelezve rögzült érzékelésünket és tudatosságunkat.

A művész installációja tulajdonképpen egy kortárs dioráma: egy tájat, egy jelenetet, egy tevékenységet, egy történelmi eseményt mutat be. Egy kimerevített pillanatban, három dimenzióban láthatjuk a fukusimai atomerőművet és a mesterséges Fekete-tengert, melyet kizárólag fekete műanyagból épített fel. Az atomerőmű környéke a hatalmas szökőár után tiltott zónává vált, és még mindig az, kiesett az időből. A színezett, fekete olajból készült műanyag termékek mindennapos tárgyak körülöttünk, ugyanakkor nem térnek vissza a természetbe, használatuk után ezek az anyagok is kizökkennek az időből. Az idő megállt számukra, csak a folyamatosan pusztuló törmelékük marad az örökkévalóságnak.

A háttérben a látszólag csillagos égbolt valójában a világcégek logóit mutatja, ahogyan azok reprezentálják a világváros fényességét, így ezek nem egy éjszakai égbolt távoli fényes csillagai, hanem egy metropolisz éjszakai kilátása. Tokióé, azé az energiaéhes városé, melynek fényessége tartja sötétben Fukushima lezárt területét.