Kányási Holb Margit: Anyagba vetett rítusok
2026. jún. 14. - 2026. aug. 09.
A Ferenczy Noémi-díjas Kányási Holb Margit pályakezdése egybeesett az 1975-ben induló Velemi Textilművészeti Alkotóműhely kibontakozásával, amely a funkcionális szemlélet helyett a kísérletezést – a térbeli, konceptuális és installatív lehetőségek kutatását – állította középpontba. A művész egyedi szövéstechnikát is kifejlesztett, és a kézműves gyakorlatok terén elsajátított mesterségbeli tudását egyre inkább a kortárs áramlatok gondolatiságától áthatott, érzékeny közelítésmóddal kapcsolta össze, így a használatra rendelt tárgyak helyét mindinkább az autonóm, jelentésteremtő művek vették át életművében.
A szövést érintő archaikus ismeretekkel történő kísérletezés a textil átfogó szemléletével társul gyakorlatában, és munkái átívelnek a képzőművészeti kifejezésmódok területére. A gyapjú- és nemezképek, objektek, komplex installatív munkák és performatív gesztusok egy olyan alkotói univerzum részeivé válnak, amelyben az anyag a teremtés aktív ágense és egyben a teremtett világ értelmezési módja. Az érett pályaszakaszban nem dekoratív felületeket hoz létre, hanem adottságaikkal az alkotást meghatározó, eseményhordozó közegeket. Előtérbe helyezi a felületi textúra és a térbeliség, a test és az emlékezet, az anyagszerű és a pszichikai realitás összefüggéseit.
A textilek alkalmazása, alakítása, használatba hozása, téri helyzethez rendelése gyakran akcióművészeti keretben történik meg. A kapcsolódó mozdulatok – takarás és felfedés, kötés és oldás – a technikai műveleteken felül cselekvésalapú, időben kibomló jelentésképző aktusok, melyek gyakran az egyén közösséghez való viszonyára is utalnak. A hordozóhoz tapadó emlékezet, az elsajátított szakmai tudás és a tradícióból eredő, nehezen nyelviesíthető – hiszen szakrális irányba mutató – sejtelmek visszatérő inspirációs forrásai; munkássága így sok tekintetben a vele egy generációhoz tartozó, szintén szövő szakon végzett Lovas Ilonáéval mutat rokonságot.
A testi-materiális, illetve szellemi összefüggések identitásformáló erején túl a művészcsalád mint szellemi közeg is szempontokat kínál az életmű értelmezéséhez. Fátyol Zoltán képzőművésszel közös gondolkodásuk – eltérő médiumaik és kifejezéskészletük ellenére – egybehangzóan mutatja fel a művészet spirituális közvetítő funkcióját. A gyermekükkel, Fátyol Viola Capa-nagydíjas fotóművésszel együttműködésben alakuló munkák pedig – a médiumok közti átjárás és az emlékezet vizuális bemutatása által – újabb távlatokat nyitnak az alkotó pályáján.
Kányási Holb Margit praxisa párbeszédképes a kortárs művészet kurrens vonulataival, amelyeknél az anyagszerűség vizsgálata, illetve a test(emlékezet) vagy épp a ritualitás újrateremtésének lehetősége a meghatározó. Munkái a textilt olyan kifejezőerő forrásaként kezelik, amelynél a fedés és a feltárás mozzanatai, az érintés és az érintetlen tisztaság kettőse párhuzamosan jutnak érvényre, az egzisztenciális tapasztalatok és egy mélyebb igazságba vetett bizalom érzékeltetése érdekében.
Kurátor: Áfra János