2021, fotósorozat, változó méret

„Ükapámat, dédapámat, nagyapámat
és apámat is Hofgárt Károlynak hívták.
ükapám, Hofgárt Károly (1868–1942)
dédapám, Hofgárt Károly (1898–1957)
nagyapám, Hofgárt Károly (1936–1990)
apám, Hofgárt Károly (1959–2019)
Mindegyikük szívproblémák következtében hunyt el.
Az ősök halálokát iróniával, játékosan igyekeztem
elidegeníteni és eltávolítani magamtól.
Azt azonban még nem tudom, sikerül-e.” HK

Hofgárt Károly Gyásztánc – Apám emlékére című sorozata diplomamunkaként készült 2021-ben. Az Elisabeth Kübler-Ross gyászelméletén alapuló, megindítóan személyes hangvételű alkotás az elfogadás, az elengedés, a trauma- és gyászfeldolgozás reményében jött létre. A művész mindezt a participatív fotográfia eszközrendszerével kísérelte meg, tudatosan szembenézve felmenői és saját mulandóságával, törékenységével.

A fotósorozat struktúrája a gyászelmélet öt fázisa mentén szerveződik (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás), melyben megfogalmazódik egyféle külső nézőpont. Hofgárt újrajátszotta a ravatali helyzetet, melynek köszönhetően már felkészülten, aktív résztvevőként, a jelenbe rántva élhette át az apja ravatalánál tapasztaltakat. Az újrajátszás abban segítette, hogy átdolgozza a verbálisan kevésbé megfogalmazható érzéseit és a traumatikus emlékkel kapcsolatos élményeit. A pszichoanalitikus szakirodalom ezt a folyamatot hívja elaborációnak. Az alkotófolyamat alatt saját magán tapasztalhatta meg, hogyan lehet a fotográfia eszközét terápiás célra használni a feszültségoldás, a lelki gyógyulás és a poszttraumás növekedés érdekében.