Aszfaltrajzverseny a Medgyessy sétányon

Meglepődtem, amikor a családi fotóalbumot böngésztem Debrecenben készült fotók után kutatva, mert alig találtam olyan képet, amin a város látható. Ez persze nem meglepő egy tősgyökeres debrecenitől, hiszen a családi fotók vagy otthon, vagy nyaraláson készültek rólunk. Egy régi fotó mégis azonnal eszembe jutott keresés közben, ami egy ikonikus debreceni helyszínen készült és egy számomra kedves gyerekkori emléket őriz. 

Óvodás voltam még – javában a nyolcvanas évek derekán –, amikor gyermeknap alkalmából a testvéremmel együtt részt vettünk egy aszfaltrajzversenyen a Medgyessy sétányon. Fogalmam nem volt még akkor, ki volt az a Medgyessy, vagy miért jelentős az a sétány a Nagyerdőn, csak rajzolni szerettem volna, ahogy a legtöbb kislány abban a korban. Nem emlékszem, pontosan mit festettem az aszfaltra, arról sincs emlékem, hogy éreztem magam azon a napon, egy élmény maradt csak meg bennem erősen a sok színes kréta illatán és tapintásán túl, mégpedig az, hogy az óvónénivel kézen fogva villamosozunk az Újkert felé, ahol pár nappal később megkaptam az aszfaltrajzversenyen elért eredményemért járó ajándék mesekönyvet, majd egy nagy adag fagyit, talán citromot, amit büszkén nyaltam a visszaúton kezemben a könyvvel. 

Kevés emlékem van a gyerekkoromból, ez az egyik, ami valamiért a mai napig élesen él bennem. Talán, mert akkor még tudtam rajzolni? Vagy, mert életemben akkor nyertem egy versenyen először? Vagy, talán mert fotó őrzi az emlékét?! Nem tudom.

Manapság, amikor rendszeresen megfordulok a Nagyerdőn és koptatom a Medgyessy sétány aszfaltját, alig jut eszembe ez a gyerekkori emlék. Ma már leginkább a jó levegő és az erdei környezet miatt járok arra, meg persze a hatalmas fák, a századfordulós villák és az irodalmi szobrok látványáért, amikről ezernyi fotót őrzök a telefonomban. Vajon, lesz köztük egy is, amihez olyan emlékem fűződik majd, mint a több évtizeddel ezelőtt, analóg fényképezőgéppel készült fotókhoz? 

Erdei Nóra
Turisztikai szakember, idegenvezető