2016
videó, 15’01”
fotó, 60 × 40 cm, 360 × 222 cm
Szabó István: Emlékmű ledöntése, 1990, március 20. (részlet)
Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény és Fotótár gyűjteménye
„Nem messze ettől a helytől nőttem fel, édesanyámat gyerekként gyakran megkértem, hogy jöjjünk ide ki, aminek az oka az volt, hogy állt itt egy szobor, amit nagyon szerettem. 1961-ben avatták fel az alkotást, amely majdnem harminc éven át – egészen 1990. március 20-ig »eltakarta« az egyetem főépületét. A ma üres járdaszigeten állt egykor az emlékmű: három méter magas talapzaton a hat méter magas bronzszobor, Kiss István Proletár című munkája, amely meghatározta ennek a térnek a szerkezetét és a feltáruló látványt. (…) Mindig sokrétűen foglalkozom egy-egy témával. A komplexitás ugyanúgy igaz a médium használatra, ahogyan az adott téma megközelítési módjaira is. Fontos, hogy akár gondolatiságával, akár vizualitásával számos embert érintsen meg egy-egy munkám. Jelen esetben egy személyes emlékből indultam ki, egy olyan köztéri vizuális jelből, amely talán más debreceni számára is az lehetett. Természetesen egy köztéri szobor esztétikai megformáltságánál és jelenléténél átfogóbb üzenetet hordoz, hiszen egy történelmi, politikai korszaknak a tömör szimbóluma. (…) Az 1989-es rendszerváltás azonban megpecsételte a szobor sorsát, eltávolították a tér közepéről. Vizuális archívumokban és levéltárakban tártam fel a szobor részletes történetét, sikerült megszereznem például az avatásáról és az emlékmű ledöntéséről is egy korabeli filmhíradó, illetve tévéhíradó részletét. A műalkotás megjelenése és jelentése is is érdekelt, de az emlékezés folyamatának és mechanizmusának a feltárása van jelen legkarakteresebben a munkámban.[1] PSzP
Pettendi Szabó Péter Emlékmű című fotográfiája és videódokumentációja egy ismert debreceni – 3 méter magas architektúrán 6 méter magas – bronzszoborral, annak sorsával foglalkozik. Kiss István Proletár (Tanácsköztársasági emlékmű) című alkotását 1961. március 20-án avatták fel a mai nevén Nagy Lajos Király téren (korábban Március 21. tér) Debrecen mezővárossá nyilvánításának 600. évfordulója alkalmából, amely majdnem harminc éven át – egészen 1990. március 20-ig – meghatározó városképi elem volt.
A szobordöntés után a változó város egyik elemeként dokumentálta a csonkot. 2016-ban az emlékmű eltávolítás brutális folyamatának felidézése inspirálta az emblematikus szobor alakjának újrajátszását. Eltérő generációknak eltérő jelentéseket, élményeket fejeznek ki az elmúlt rendszer tárgyi, szimbolikus, akár direkt politikai vagy propaganda céljából állított, épített emlék(műve)i, épületei. Pettendi Szabóra – minthogy nem mesze attól nőtt fel – gyerekkorától hatott a szobor, tájékozódási- és vizuális viszonyítási pontként meghatározó volt számára.
A rendszerváltást követően dehonesztálódott emlékmű megidézése transzlációs eljárás, azaz kontextusváltoztató művelet. A személyes emlékképek és archív felvételek az újrajátszás performatív eseményében, a művészen keresztül és a művész gesztusai által fuzionálódnak és öltenek testet, a köztéri szimbólum eredetileg nemes szobrászati anyagú „teste” így válik virtuálitásan felelevenített mementóvá. Ugyanakkor, kérdéses, hogy ez a rekontextualizáció mennyire is képes feloldani és felforgatni az ideologikusan terhelt, de képzőművészeti kvalitásokkal vitathatatlanul rendelkező köztéri szobor szedimentálódott jelentésrétegeit.
Mindezzel a városi tér és a kollektív emlékezet összefüggéseire enged asszociálni, a személyes történelmi tapasztalat és a nyilvánosság viszonyának kérdéseivel foglalkozik.
[1] Pettendi Szabó, Péter: Az emlékezésről való gondolkodás, interjú Pettendi Szabó Péterrel, kérdező: Áfra János, in: Uhl, Gabriella – Áfra, János: Bevésődés, Debreceni Nemzetközi Művésztelep, MODEM, 2016, pp. 49–50.