Debrecenben nőttem fel, nem túl távol a mai Nagy Lajos király (volt Március 21.) tértől. Gyemekkoromban a kedvenc szobrom az 1961 és 1990 között a téren álló alkotás volt. Kiss István Proletár című művét a debreceni köznyelv több névvel is illette, a legnépszerűbbek a Stoppos és a Légykapó voltak. 4-5 éves koromban, a szüleimet gyakran kértem meg, hogy sétáljunk arra és nézzük meg a „Szobor bácsit”, ami a talapzattal együtt 9 méteres méretével lenyűgözött, utólag gondolkodva ezen, nekem akkor a szuperhős figuráját jelentette. 1989-től már nem Debrecenben élek. A szobor ledöntéséről szóló híradó részlet nagyon megrázott, annak ellenére, hogy akkor már árnyaltabb ismeretekkel rendelkeztem arról a korról, amit a szobor szimbolizált. Ezt az összetett érzést kutathattam a „Bevésődés” alaptematikájú Debreceni Nemzetközi Művésztelepen 2017-ben.

Pettendi Szabó Péter