Levelet kaptam, lájf – We only use electronic communication
2025. jún. 21. - 2025. szept. 21.
Juhász Nóra új projektje egy fiktív postamúzeum nevében folytatott levelezésen keresztül vizsgálja a kommunikáció hitelességét, a múzeumok identitását és a levélkultúra eltűnő világát. Az ebből kiinduló, sokrétű installáció egyszerre ironikus és érzelmes kutatásként reflektál a posta történeti jelentőségére, valamint a digitális korszak személytelenségére. A projekt eredetileg rendhagyó performanszként indult, amely a mail-art hagyományaira és a „catfishing” – vagyis megtévesztő online identitás – gyakorlatára épült. A művész fiktív intézményi szerep mögé bújva lépett kapcsolatba múzeumokkal, hogy feltérképezze a hiteles kommunikáció határait és a bizalom törékenységét a digitális korban.
A „Levelet kaptam, lájf – We only use electronic communication” cím frappánsan összefoglalja a projekt alapgondolatát: a félreértés, a megtévesztés és az újrakódolás esztétikáját. A cím első fele az OPUS együttes 1984-es slágerének magyar félrehallásából született – egy ironikus, nosztalgikus mém, amely a levélkultúra eltűnésére játszik rá. A második fele ezzel szemben egy hivatalos, gépies válasz, amelyet egy postamúzeum küldött vissza a művész kérdőívére. A két idézet ellentéte érzékletesen világít rá arra a törésvonalra, amely a személyes, bizalmi kapcsolatok és a digitális, intézményi kommunikáció között húzódik – és amelyet a kiállítás érzékenyen tematizál.
A projekt eredetileg rendhagyó, a „catfishing” – vagyis megtévesztő online identitás – módszerére épülő performanszként indult. A művész fiktív intézményi szerep mögé bújva lépett kapcsolatba postamúzeumokkal, hogy feltérképezze a hiteles kommunikáció határait, és kritikusan megvilágítsa a digitális korban formálódó bizalmi helyzeteket.
A projekt egy Juhász Nóra által létrehozott fiktív intézmény, a berlini Kulturpostamt Grünau nevében zajlott, amely az online térben „működik”. A művész – egy mesterséges intelligencia-alak, Diana Pfeiffer „kurátor” nevében – húsz európai postamúzeumnak küldött kérdőívet. A válaszok olyan témákat érintettek, mint az írott kommunikáció jövője, a kézzel írt levelek mai szerepe, vagy a múzeumi szakemberek mint a levélkultúra utolsó tanúi. A gyakran megszűnés előtt álló intézmények így akaratlan résztvevőivé váltak egy performatív kísérletnek, melynek végén Juhász kézzel írott levelekben felfedte valódi identitását, és bocsánatot kért a megtévesztésért. A projekt így lassan egy szellemidéző, melankolikus emlékművé alakult: egy eltűnőben lévő intézménytípus dokumentációjává.
A MODEM-ben bemutatott kiállítás a projekt legújabb állomása. A megvalósítás az Országos Postamúzeum közreműködésével jött létre, összekapcsolva a postatörténeti múlt emlékeit a digitális korszak személytelenségével és bizonytalanságával.
A kiállítás fókuszba állítja a postai eskü egykori szellemiségét is: a pontosság, titoktartás, hűség és közjó szolgálatának eszméit. Bár ezek ma már csupán történelmi dokumentumokban élnek tovább, a bennük rejlő idealizmus – a megbízható, emberi kapcsolatokba vetett hit – különösen erősen rezonál napjaink információval túlterhelt, személytelen világában.
Kurátor: Török Krisztián Gábor