Marcel Duchamp baráti tanácsára Man Ray 1921-ben az Egyesült Államokból Párizsba költözött. Ellentétben számos amerikai művésszel, Man Ray nemcsak rövid látogatást tett a művészetek városában, hanem közel húsz évet töltött a kor legnagyobb alkotói között. Dali, Rene, Picasso és André Breton mellett meghatározó alakjává vált a nemzetközi dadaista és szürrealista köröknek. Franciaországban töltött ideje alatt Ray – csatlakozva az avantgárd mozgalmához – olyan művészekkel került kapcsolatba, mint Ernest Hemingway és Gertrude Stein. Egy ilyen inspiratív művészi légkörben kezdett el Man Ray kísérletezni a szobrászat, a festészet, a film és a fotográfia médiumával és ekkor ismerkedett meg Alice Prinnel, Montparnasse királynőjével is. A 20-as években Alice (művésznevén Kiki) lett Man Ray társa és kísérője Párizs bohém köreiben, és vált folyamatosan a híres fotográfus művészetének elsőszámú alanyává és tárgyává.
Egyike a több, mint száz képnek, amit Man Ray készített Montparnasse királynőjéről kapcsolatuk alatt
Alice-t nem csak divatos öltözködése tette közismerté, hanem az is, amit ruhái elrejtettek. Markáns vonásai, sötét haja és világos bőre miatt a festők valóra vált álma volt Kikivel dolgozni. Mindegy, hogy az oldalprofilját vázolták ceruzával, vagy az aktját fotózták kamerával, ami leginkább szemmel látható volt ezzel a rejtélyes nővel kapcsolatban, – nem is feltétlenül a külső szépsége, hanem – az a határtalan önbizalom, amit oly könnyedén árasztott magából. Annak ellenére, hogy egy olyan korban élt, melyben minden nő küzdött a társadalmi elnyomással, Kiki a saját testét – ruhában vagy anélkül – művészetének kiterjesztésévé nagyította. Ahelyett, hogy elfogadta volna szerepét, mint szexualizált tárgy a férfiak szemében, Alice higgadt és nyugodt nővé vált, aki nem volt szégyellős hangot adni szexuális vágyainak, éppen úgy, mint az őt körülvevő férfiak. Ez a modell, énekes, színésznő, író és festő a dübörgő 20-as évek rezidens polihisztora volt, szembeszegülve a társadalmi elvárásokkal. Soha nem törődött bele a ráosztott tárgyiasított szerepbe, és idővel önálló és elismert művésszé nőtte ki magát. Az alkotók szemében Kiki több volt egy gyönyörű modellnél: inspirációjuk örök forrásává vált. De egyedül Man Ray volt az, akinek a szívét is meghódította, és nem csak mint múzsa játszott szerepet az amerikai fotográfus életében.
Ingres hegedűjén Kiki ül háttal a kamerának, nem viselve mást, csak egy turbánt
Ám Kiki karizmatikus személyisége mögött belső sötétség lapult, amitől teljesen sosem tudott megszabadulni. Idővel drogproblémákkal és függőségekkel küzdött, ami 1953-ban már menthetetlenül korai halálához vezetett. Ennek ellenére Kiki öröksége ott ragyog számtalan róla és általa készült műalkotáson, melyek egytől egyig tükrözik Montparnasse királynőjének pimasz és makacs elköteleződését a teljes és szabad élet mellett. Alice Prinn önerőből eltörölte a ráosztott passzív múzsa szerepet és független művésszé vált a saját jogán, példát mutatva olyan nők előtt, akiknek látnoki szellemét és vezetői attitűdjét a mai napig csodáljuk. Billy Klüver és Julie Martin életrajzkutatók Montparnasse királynőjét a 20. század első igazán szabad nőjének titulálták, mely állítással nehéz lenne vitába szállni. Tiszteletére liliomfajtát neveztek el róla.