Nana Masilo: ’Outer Skin, Inner Space’

Nana Masilo (Somlai Anna Sára) 1991-es születésű, végzős tervezőgrafikus művész hallgatója az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének. 2019-ben és 2020-ban Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjas, az ARC közérzeti kiállítás visszatérő szereplője, a Godot Kortárs Művészeti Intézet gondozásában Godot ART Fair kiállító. Budapesti kortárs táncművészeti társulati, majd szabadúszó évei alatt összművészeti kollaborációk alkalmával pillantott bele a vizuális művészetek nyelvezetébe. Az egyén és a társadalom kapcsolata érdekli leginkább, lélektanilag elemez, sokszor az individuum szűrőjén keresztül. Munkáiban az emberi testet mint eszközt használja, a hétköznapi tárgyakat megszemélyesíti.

Nana Masilo (Somlai Anna Sára): ’Outer Skin, Inner Space’ (2020)

Nincs egy konkrét hely jelenleg az életemben, amihez olyan szorosan kapcsolódnék, igazán otthonomnak tekintenék. Elsőre szomorúan hangzik, de nem úgy gondolom. Ez egy átmeneti időszak, tanulmányaim miatt jelenleg egy olyan városban élek, amit szeretek, de nem itt képzelem el a jövőm.

Feltettem magamnak a kérdést, hogy mi az, ami számomra az otthon érzését keltheti? Egészen a lélektanig, az emberi természetig jutottam. Amikor gyermekkorunkban bunkereset játszunk, elrejtőzünk egy saját magunk által épített rejtekhelybe, vagy beburkolózunk egy dunyhába meleg kakaóval a kezünkben. Ezt felnőttként is szívesen csináljuk, hiszen jóleső, relaxált tudatállapotba kerülünk, az énidőnket töltjük, szeretjük ezt, feltöltődünk. Ami erről asszociációként bukkant fel számomra, az az anyaméh, az a közeg, ahova visszavágyunk, ami biztonságos, megvéd, táplál, szeret. A sok pozitív zönge ellenére viszont van egy kissé nyomasztó hangulata a sorozatnak, hiszen szerettem volna megmutatni az emellett jelenlevő magány és izoláltság érzését is, ami most, a pandémia idején különösen jelen van.

Ezek a képek erősen kapcsolódnak a What Nana Has Been Doing in 2020 című sorozatomhoz. A cím kicsit játékos és rejtvényes is. Az ’outer skin’ angolul a bőrünk felső hámrétegét jelenti, az a burok, ami érintkezik a külvilággal és ezzel egyidőben elválaszt attól. Kapcsolatot teremt és elszeparál. Az ’inner space’ a belső világunkra hivatott utalni, az az Én. Ha viszont felcseréljük a szavakat és úgy társítjuk őket, hogy: ’Outer Space, Inner Skin’, úgy is tökéletesen értelmes két kifejezést kapunk. Az ’outer space’ világűrt jelent, a világmindenség, esetemben a saját világmindenségünk, tehát egyenlő az ’inner space’-szel csak még kitágítja azt… A pszyché egy hihetetlenül komplex dolog. Az ’inner skin’ kifejezés feldolgozásával pedig gondolattársítással máris az anyaméhnél járunk. Így zárul a kör.