Tóth Emese és Gerhes Gábor

Tóth Emese(1997) 2018-ban kezdte tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán. Szeptembertől cserediákként a City University of Hong Kong diákja. Munkáinak témája sok területet érint, de általában személyes hangvételűek. Elsősorban saját élményeinek feldolgozásával, az emlékezés folyamatával és azok vizuális megjelenésével foglalkozik. Érdekli a múlt és a jelen közötti kapcsolat és a valójában megnemélt történeteink, ilyenek az álmok, személyiségünkre gyakorolt hatása.

Gerhes Gábor (Budapest, 1962. május 7.) Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, egyetemi oktató, az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. 1985 óta rendszeresen állítja ki munkáit egyéni és csoportos kiállításokon a legfontosabb hazai kiállítóterekben: Ludwig Múzeumban, a Műcsarnokban, Nemzeti Galériában, Szépművészeti Múzeumban, a Robert CAPA Fotográfiai Központban, a debreceni MODEM-ben, Szegeden, Pécsett, Dunaújvárosban, Veszprémben, Székesfehérvárott, Miskolcon és Szombathelyen. Valamint számos jelentős külföldi kiállítóhelyen: Párizsban (Grand Palais, Louvre-Caroussel), Montpellierben (FRAC), Brüsszelben (BOZART), Helsinkiben, Pozsonyban, Varsóban (Palace Ujazdowsky), Bukarestben, Bécsben, Lisszabonban, Londonban (Anthony Reynolds Gallery), Triesztben, Velencében (Villa Manin), Berlinben (Akademie der Künste), Baselban (Art Basel) Taiwanon és az Egyesült Államokban.

Tóth Emese és Gerhes Gábor: Hold/Naptár (2020)

A projekt folyamán elkezdtünk megismerni egy számunkra idegen személyt s annak környezetét. Nem csupán a tér, a földrajzi helyzetünk, de személyünk is ismeretlen volt mindkettőnk számára.Egy-egy válasszal egymás képére megmutattunk magunkból, környezetünkből egy kis részletet, amiből a másik többé-kevésbé kialakíthatott egy képet, véleményt a játéktársáról.Én Hongkongból, a 15 nm-es lakásunkból, Gábor képeit látván, sokszor kezdtem nosztalgiázásba, gondoltam vissza a Budán és az otthon töltött éveimre, azok helyszíneire, s próbáltam összekötni a jelenemet a múltammal. Ezenkívül viszont nem csupán a másik megismerése szempontjából volt izgalmas játék ez. Alkotói pályám elején járva fontos önismereti és fotográfiai gyakorlat is volt ez számomra. Megtapasztaltam, mennyire tudok őszinte lenni Gáborral s mennyire önmagammal. Mik ragadják meg a figyelmemet, mire asszociálok egy-egy kép és szó láttán s mennyire ér váratlanul a saját gondolatom, azt mennyire változatom meg és vállalom fel.Az eleinte bennem felmerülő félelmet gyorsan felváltotta az egyre nagyobb kíváncsiság, s ‘játékon kívül’ is elkezdtem a környezetemre, használati tárgyaimra is másképp tekinteni.(Ha az ember karanténba kényszerül, ajánlom ezt a játékot mindenkinek!) (Tóth Emese)

„Tóth Emesével személyesen nem ismerjük egymást, így méginkább izgalmasnak ígérkezett a projekt, melyben egy napokon át tartó vizuális párbeszédet folytattunk. Az egyikünk által elküldött képre és az ahhoz kapcsolódó szövegre kellet a másiknak szimultán módon reagálni, ugyancsak képpel és szöveggel. Szabad áramlást engedtünk a munkának, előtte nem egyeztettünk pontos célokat, rábíztuk magunkat az egymás iránti kíváncsiságra. Elindult közöttünk egy egyre intenzívebb dialógus, melyet méginkább izgalmasabbá tett a közöttünk lévő földrajzi távolság és az ebből fakadó időeltolódás. Amikorra Budapesten feljött már a Hold, Hongkongban lassan felkelni készült a Nap, és valahogy viszont. A projekt címe is innen: Hold/Naptár. A közös munkában önmagunk bemutatása mellett, a másik megismerése méginkább fontos szerepet jelentett számomra.”(Gerhes Gábor)