2019 – Anyag
A Debreceni Nemzetközi Művésztelep 2017-es kiadásában, amelynek fókuszában a Tervezett alkotás állt, azt kérdeztük: mi a tervezés és alkotás, design és képzőművészet egymáshoz való viszonya. Az alkotók egy részének válasza arról tanúskodott, hogy a design, a racionális, problémamegoldó tervezés rendkívül vonzó a mindennapok tárgykultúrájában és a képzőművészetben is; ugyanakkor volt, aki az autonóm művészi alkotásban ellenszert látott a design mindent magába olvasztó gyakorlatával szemben.
A 2018-as DNM meghirdetésekor két önmagában is komplex fogalmat szorítottunk egy valójában nem létező szóösszetételbe: Designrezisztencia. Szándékunk az volt, hogy e fogalmak a sűrítés révén még intenzívebben egymásra vonatkozzanak és ezáltal radikalizálják az egy évvel korábban megkezdett gondolatmenetet. A designnal szembeni ellenállásból indultunk ki, azzal az alapkérdéssel, hogy vajon miként áll ellen a képzőművészet a designnak.
2019-ben azt a kérdést tettük fel, hogy miféle anyag a művészet anyaga? Konceptuális? Emocionális? Materiális? Sűrű? Összetett? Tapintható? Hogyan érzékelik az alkotók művészetük anyagát? Kiindulópontot jelent-e vagy szükséges hordozót?
Andrási Gábor művészettörténész negyedszázada „érzéki konceptualizmusként” írta le azt a magyar művészetre is jellemző jelenséget, hogy a munkák konceptuális voltának megmaradása mellett ismét fontossá vált azok megvalósulása, a materializált műtárgyhoz való visszatérés. Sőt napjainkban – köszönhetően a technikai képek, digitális és virtualitás mindent elsöprő jelenlététől, a mindennapok és a képzőművészet szférájában egya-ránt – mintha egy még markánsabb visszatérés tanúi volnánk. Mintha még fontosabbá válna a műalkotások anyagi volta, mintha e tulajdonság azok autentikusságának záloga volna. A digitális-generáció számára rendkívül izgalmas újrafelfedezésről beszélhetünk, újra alkalmazásba vett analóg/manuális eszközök előtérbe kerüléséről, amelyek csupán pár évtizede tűntek el a történelem süllyesztőgödrében. De vajon a kortárs művészek digitális nemzedékének megváltozott-e a viszonya az újrafelfedezett analóghoz és matériához, vagy azok akik megélték a digitális váltást, hasonlóan viszonyulnak ahhoz, mint az azelőtti korok képviselői?
A DNM 2019 tagjai
Balázs Nikolett / Berhidi Mária / Bögös Loránd / Dobokay Máté / Gallai Judit / Gerber Pál / Martin Henrik / Richter Sára / Szentirmai Tamás / Szirtes János / Tasnádi József / Vági János
Művészeti vezetők
Csontó Lajos / Horányi Attila / Süli-Zakar Szabolcs