A táj konfigurációja

2017. szept. 09. - 2017. okt. 29.

Bernát András retrospektív kiállítása

Bernát András már korán, főiskolásként jelen volt a magyarországi újfestészet kialakulásánál. Viszonylag hamar megtalálta saját kifejezési formáit; Turner és a francia impresszionisták hagyományai alapján alakította ki a természethez panteisztikusan kötődő festészetét, melyet – némi erőltetettséggel – absztrakt impresszionizmusnak nevezhetünk. A nyolcvanas évek derekán-végén készült képei lágy szerkezetükkel, a klasszikus tájképekére utaló kompozíciós elvek nyomaival fölidézik ugyan a tradicionális látványelvűséget, ám a festői Én teljes szétáradása a naturális – vagy annak tűnő – formákat tökéletesen föloldja. Bernát akkori, melankolikus, lírai absztrakciója az érzékelhető és az érzékelhetetlen határának hallatlanul érzéki megfogalmazása volt.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján Bernát festészetéből lassan kiveszett a tárgyi utalás. Képeinek motívumai ekkortól gyakran a land artéira emlékeztető nagy, „természetszerű”, építettnek tetsző formák, máskor végtelenbe futó, plasztikus hullámok, melyek kiáradnak a kicsiny felületről, nem széttörve, hanem feloldva a keretet. Absztrakció és szigorú tárgyszerűség egyszerre nyilatkozik meg a munkákon. Mozgást idéző festményei ugyanakkor sajátos paradoxont is rögzítenek: éterivé stilizált tájképek, melyekbe valamifajta turneri vihar feszül, kitörhetetlenül, megbéklyózva a viszonylag erős monokromitás által. Más szempontból viszont olybá tűnnek a képek, mintha velük Bernát Rainer Maria – önkéntelenül is – Rilke kegyetlenül őszinte és végzetes szavait illusztrálná, vagy lehetséges „megfejtési javaslattal” értelmezné. „Egyedül lenni egy halott emberrel távolról sem akkora kiszolgáltatottság, mint egyedül lenni a fákkal. Bármily titokzatos legyen is a halál, sokkal titokzatosabb az olyan élet, amely nem a mi életünk, amelyben nem vehetünk részt, s amely minket észre sem véve, a maga ünnepeit ünnepli, míg mi némiképp zavarodottan szemléljük, véletlenül érkezett vendégekként, akik más nyelven beszélnek” (ford. Szabó Ede), sóhajtja Rilke a worpswede-i művészek műveit látva. Úgy rémlik, mintha Bernát András a táj, a természet rilkei ünnepét festené meg sikerrel.

Az elmúlt tíz-tizenöt évben képei több szempontból is határhelyzeteket „ábrázolnak”, miközben önmaguk is – mint megformált tárgyak – egy jó értelemben vett ambivalencia megtestesülései.
A festmények monokrómak, vagyis egyszínűek, ám ez a látszat, s nem csak azért, mert nincs tiszta monokrómia, hanem mert Bernát András egyrészt színeket rejt a fény révén a színbe, másrészt: fémszemcséket kever a szerves pigmentek közé, ettől a felület selymes-irizáló, gyakran opálos-színváltó, élő testté válik.

Testté válik tehát a sík, ám itt ez anélkül esik meg, hogy a művész a perspektívával kezdene mechanikusan bíbelődni; az első pillantásra pusztán fény- és nézőpontváltásból lírai-testi illúzió keletkezik, de ha szigorúbban nézzük a színjátékot, rá kell csodálkoznunk, hogy konstruálatlan, kiíratlan geometriai helyzetek teremtik meg a megtestesülést. Száraz, mégsem kiszámítottnak és végletesnek tekinthető téri elemek derengenek elő a színből, anélkül, hogy fontosabbá válna az egyik a másik rovására.

A mozgás – a határoltban a végtelenre utalva – a festményeken fényből keletkezik, s a fény a nézőtől egyszerre függ és független. A szemlélő pozíciójának változtatásával – önmozgásával – megmoccan a vásznon rögzített képi hely és helyzet. Az ecsetnyomok nyüzsgéséből kibontakozik a kinetizmus és illuzionizmus egyfelől, a véletlen puha játéka másfelől.

Hajdu István

Művész:

Bernát András

Belépő: 800 / 400 Ft

Kapcsolódó programok

Szeptember 8. (péntek), 20 óra – Bernát András képzőművész és Kónya Ábel, a MODEM művészeti vezetője ingyenes zseblámpás tárlatvezetést tart a kiállításon

Október 18. (szerda), 17 óra – Zsikla Mónika művészettörténész tárlatvezetése

Október 29. (vasárnap), 16 óra – Kerekasztal-beszélgetés Antal Péter műgyűjtő, Bernát András festőművész, Ledényi Attila művészeti igazgató (Art Market Budapest) és Prosek Zoltán múzeumigazgató (Paksi Képtár) részvételével, moderál: Áfra János

A kiállítás a Paksi Képtárral együttműködésben jött létre.

Ugrás az elejére