Levelet kaptam, lájf – We only use electronic communication
2025. jún. 21. - 2025. szept. 21.
Juhász Nóra új projektje egy fiktív postamúzeum nevében folytatott levelezésen keresztül vizsgálja a kommunikáció hitelességét, a múzeumok identitását és a levélkultúra eltűnő világát. Az ebből kiinduló, sokrétű installáció egyszerre ironikus és érzelmes kutatásként reflektál a posta történeti jelentőségére, valamint a digitális korszak személytelenségére. A projekt eredetileg rendhagyó performanszként indult, amely a mail-art hagyományaira és a „catfishing” – vagyis megtévesztő online identitás – gyakorlatára épült. A művész fiktív intézményi szerep mögé bújva lépett kapcsolatba múzeumokkal, hogy feltérképezze a hiteles kommunikáció határait és a bizalom törékenységét a digitális korban.
A „Levelet kaptam, lájf – We only use electronic communication” cím frappánsan összefoglalja a projekt alapgondolatát: a félreértés, a megtévesztés és az újrakódolás esztétikáját. A cím első fele az OPUS együttes 1984-es slágerének magyar félrehallásából született – egy ironikus, nosztalgikus mém, amely a levélkultúra eltűnésére játszik rá. A második fele ezzel szemben egy hivatalos, gépies válasz, amelyet egy postamúzeum küldött vissza a művész kérdőívére. A két idézet ellentéte érzékletesen világít rá arra a törésvonalra, amely a személyes, bizalmi kapcsolatok és a digitális, intézményi kommunikáció között húzódik – és amelyet a kiállítás érzékenyen tematizál.
A projekt eredetileg rendhagyó, a „catfishing” – vagyis megtévesztő online identitás – módszerére épülő performanszként indult. A művész fiktív intézményi szerep mögé bújva lépett kapcsolatba postamúzeumokkal, hogy feltérképezze a hiteles kommunikáció határait, és kritikusan megvilágítsa a digitális korban formálódó bizalmi helyzeteket.
A kiállítás installációs tere digitális és analóg elemeket ötvöz: hologram, plexilapokra nyomtatott levelek, LED-szalagon futó idézetek, groteszk postásfigura, szárnyas kerékpár és értelmezhetetlen postakürt idézi meg a kézbesítés abszurd, már-már posztapokaliptikus utóéletét. A tér vizuális szerkesztését a berlini Museum für Kommunikation csőpostarendszere inspirálta.
A kiállítás központi eleme Molnár C. Pál 1955-ös, meg nem valósult Hírközlés története című freskótervének újraértelmezése. Az alkotás kommunikáció haladását egy lineáris, férfiközpontú technikatörténeti narratívaként ábrázolta. Juhász ezzel szemben egy töredezett, disztópikus képet vázol fel, amelyben női és nem emberi szereplők is helyet kapnak – átírva a haladás és reprezentáció hagyományos rendjét.
A kiállítás így nemcsak emlékezik, hanem újrarendez: egy olyan fiktív archívumként működik, ahol dokumentum és manipuláció, valóság és fikció szándékosan összemosódik. Juhász Nóra munkája nem csupán bemutat, hanem zavarba ejt és kérdéseket vet fel arról, hogy mit tekintünk hitelesnek egy világban, ahol már az intézményi kommunikáció hitelessége is bizonytalan alapokon nyugszik.
A kiállítás a budapesti Postamúzeum, a debreceni Delizsánsz Kiállítótér együttműködésével valósult meg.
Kurátor: Török Krisztián Gábor