Nagyon speciális örömök -Tót Endre retrospektív 1971–2011
2012. jún. 03. - 2012. szept. 16.
Tót Endre művészetének középpontjában az ellentétek állnak: sarkított, egyszerűsített állítások (Örülök, ha normálisan írhatok…) és azok egyidejű inverze (de akkor is örülök, ha abnormálisan írhatok). A tradicionális művészeti eszköztár (egyedi festmény, szobor stb.) elutasítása, mégis törekvés a múzeumi bemutatásra. Rácsodálkozás az élet banális, hétköznapi jelenségeire és egyúttal az élettől elrugaszkodott művészet, valamint az azt működtető intézményrendszer alapvető működési elveinek tematizálása. A képiség, az egyénítő kézjegy drasztikus eltüntetése a művészetből, ezzel szemben pedig a művész egójának állandó verbális és vizuális jelenléte műveiben. A távollét, a hiány, a semmi képi megjelenítésével párhuzamosan az önhivatkozás, az önreprezentáció programmá tétele. A nagyszabású tárlat bemutatta a korai konceptuális „ideákat”, a fluxussal is kapcsolatba hozható fényképeket, művészkönyveket, mail-art műveket, zér0kat, valamint a nyolcvanas évek vége óta létrejövő, konceptuális indíttatású legújabb táblaképeket: egy egyedülállóan következetes, frissességét és humorát megőrző életmű elemeit, a nemzetközi színtéren is elismert magyar képzőművész alkotásait. A Nagyon speciális örömök című kiállítás az elmúlt évtizedek, illetve a folyamatos ismétlés során Tót sajátjává vált eredményeit összegezte. Tót Endre művészete a maga ironikus, látszólag könnyed módján a politikai hatalom, a hétköznapi kommunikáció és a művészet intézményrendszerét kérdőjelezi meg. Így mutat sajátos neoavantgárd előképet az aktuális művészeti tendenciáknak.
Kurátorok: Kukla Krisztián, Lukács Nóra
Kiállító művészek: Tót Endre