Szekeres Alexandra: Sószoba

Szekeres Alexandra (1995) feltörekvő friss mesterdiplomás képzőművésze a Magyar Képzőművészeti Egyetemnek. (Jelenleg pedagógia szakon folytatja tanulmányait az intézményben.) Immáron számos díjat, hazai és nemzetközi publikációt tudhat magam mögött. Alkotói tevékenységében a létezés alapvető filozófiai kérdései foglalkoztatják, így a halál és az élet. Gondolkodását és fogalmazásmódját installációs szemlélet jellemzi.

Szekeres Alexandra: Sószoba (2020)

“Művem a Sószoba címet viseli, amely egy 8 órás performance és annak videodokumentációja. Egy szimbolikus virrasztás streamelése Mindenszentek estétől, Halottak napja reggeléig.

A térben, az egy kameraállásból rögzített kompozíció középtengelyén elhelyezésre került egy ravatal búcsúszituációjára emlékeztető ágy, amely az elhunytakra utal, mindez az állandóság keretezte sótéglák között.
A mű cselekményét a belső lelki folyamatok jelenidejűsége és a reggelig tartó várakozás jelenti. A reggelt várni magányos eseményét oldja a streamelés által történő nézői szempont bevonása, amelyben mind a néző, mind én magam kivonódva az egyedüllétből, valamely közösségérzés vállalásában, mint a részvét, emlékezhetünk meg szeretteinkről.

A zárt tér és a légzési fenyegetettség, amely a vírus és a karanténhelyzet alapmotívuma, indította el bennem az asszociációs hálót, amelyben eljutottam a só és sóterápia összetett szimbolikájához. A só a maradandóság, az élet, az állandóság jelképe, feloldozás, megtisztulás, megőrzés. Egyes szokásokban konzerváló tulajdonsága miatt életadó, rossz szellemeket és energiákat távoltartó szerként is használták születési, halálozási és áldozati rítusokban.
A só segíti a sebgyógyulást, jellemző összetevője a könnynek.” (Szekeres Alexandra)