Megnyílhat-e megnyitó nélkül egy kiállítás? S ha online megnyílik, kinek, ha utána is zárva az ajtók? Nyilvánosság-e az online, és közönség-e atelefonon, laptopon követő? Egyáltalán: kiállítás-e így egy kiállítás?

Régóta dolgozunk a legújabb tárlatunkon, olyan régóta, hogy már alig emlékszünk a kezdetekre. Még a nyugodt, véget nem érőnek hitt időben indult a munka, és a nyitást is hónapokkal, fél évvel ezelőttre terveztük. Nagy közönséggel, Budapestről induló tömött busszal, performansszal, tárlatvezetésekkel, katalógusbemutatóval, sok-sok kísérőprogrammal. A vége belenyúlt volna a múzeumok éjszakájába, több ezer látogatóval. És mi maradt?

Egy remek kiállítás egy zseniális életmű nyomán.

Egy remek életmű, egy zseniális kiállítás nyomán.

Valójában nem sokáig gondolkoztunk azon, megnyissuk-e online az Időhúzást. Kicsiny Balázs eddigi legteljesebb kiállítását, Bódi Kinga kurátorságával, a Modem legnagyobb terében, a nyolcvanas évek szenes munkáitól egészen a 2020-as „Végső vágásig”. Úgy döntöttünk, hogy most szombaton, a tervek szerint, november 14-én 16 órakor kezdünk: megnyitjuk online az Időhúzást.

Csatlakozzatok minél többen, hogy igazán kiállítás lehessen: egy életmű bemutatása, a nagyközönség számára. És aki többet szeretne: a megnyitóra kijön a nyomdából az Időhúzás katalógusa is. Igazi papíron, offline