A Nemzetközi Roma Világnap alkalmából egésznapos programok várják majd az érdeklődőket április 8-án a MODEM-ben. A rendhagyó tárlatvezetések, táncoktatás, filmvetítés és workshop mellett az Igazgyöngy Alapítvány pedagógusai fognak művészeti foglalkozást tartani kicsiknek és nagyoknak. Az Alkossunk együtt! foglalkozásról és az alapítvány történetéről kérdeztük L. Ritók Nórát, az Igazgyöngy alapítóját.

 (Fotó: Bulla Bea)

Mi volt az a meghatározó pont az életedben, ami arra ösztönzött, hogy megalapítsd az Igazgyöngyöt?

Először csak az oktatásra gondoltam, mikor megalapítottam. Egy olyan művészeti képzésről álmodtam, ami gyerekközpontúbb, mint amire az állami oktatás keretet adott, fókuszál a hátrányos helyzetű gyerekekre, az integrációra is. Később világossá vált számomra, hogy az iskola a generációs szegénységben élő gyerekek életesélyein nem sokat tud változtatni, a hatás, ami őket a családban, lakókörnyezetben éri, leamortizálja a fejlesztéseket. Így tíz éve az oktatás mellé szociális munkát társítottunk, ami folyamatosan bővült egy 20 évre tervezett esélyteremtő stratégiává. Ebben az oktatás, családgondozás-kríziskezelés-közösségfejlesztés-munkahelyteremtés, és az intézményi környezettel való együttműködés a meghatározó.

Mesélnél az első olyan iskolai óráról, ahova bevitted a művészetet, a rajzolást? Volt olyan diák, aki a foglalkozásaid hatására művészi pályát választott? 

Egy „C” osztályos (kislétszámú, túlkoros cigány gyerekekből álló osztály)  általános iskolai rajzóra volt, ahol először szembesültem azzal, hogy a főiskolán megszerzett tudásom itt nem működik. Eleinte csak én rajzoltam előttük, ami nagyon tetszett nekik, és érdeklődtek, megtanítanám-e őket is erre. Aztán mindenféle, szubkultúrához kötődő feladattal próbálkoztam, és lassan elkezdett működni. Sok tanítványom van, aki a vizuális kommunikációhoz kötődő pályát választott, az Igazgyöngyben már két „volt igazgyöngyös” kollégám is van. De a legfontosabb, hogy évente sok száz gyereknek tudunk olyan fejlesztést adni, ami a személyiségére hat pozitívan.

Milyen kapcsolódási pontot látsz a roma hagyományok, motívumok és a kortárs művészet között?

A roma irodalom, képzőművészet fontos pont ebben, és az iparművészetben is csodás az a kapcsolódás, amit pl. a Romani Design megtestesít. A roma hagyományok, mesék, mítoszok fontos kulturális és identitás-elemei az integrációnak. Szép példa az irodalomban Kele Fodor Ákos nemrég megjelent A szív vége című cigány újmeséket tartalmazó gyönyörű könyve, vagy a Kecskeméti Filmstúdió roma meséket feldolgozó rajzfilmjei. Mi, az Igazgyöngyben is használjuk mind a képzőművészet, mind a mesevilág elemeit, nemcsak a roma gyerekek identitásfejlesztésére, hanem a többségi csoportokban a befogadás erősítésére. A roma képzőművészetről pedig azt gondolom, átalakulóban van. A régi vándorcigányok romantikus életét, a pipázó cigányasszonyokat, stb. bemutató alkotások lassan elveszítik létjogosultságukat, hiszen az élethelyzetek megváltoztak. Nemrég volt nálunk Kunhegyesi Ferenc kiállítása, akinek képei pontosan mutatják, a roma szellemiség kortárs viszonylatban is kivívja a helyét, az üzenetek így is átjönnek, ha nem erőltetik a sztereotíppá vált életképeket.

Mit gondolsz, egy mindenki számára nyitott Nemzetközi Roma Nap milyen pozitív hatással lehet a kisebbség közmegítélésére?

Minden olyan rendezvény, ami azt az üzenetet hordozza, hogy együtt élünk, érdeklődünk egymás iránt, tiszteljük egymásban az értékeket, segít egy pozitív kép megerősítésében. Nagyon fontos ez napjainkban, mikor a gyűlölet, a kirekesztés, a másik hibáztatása erősödik, mikor a negatív történetek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, mint a pozitívak. Egy ilyen rendezvény pozitív üzenettel bír, ezerrel ki kell hangosítani.

Milyen foglalkozásokkal készültök a KÖZÖS Roma Világnapra a MODEM-ben? 

A rendezvény címéhez igazodva közös alkotás készül majd, amiben kisebb elemeket készítenek az érdeklődők, ami végül egy nagy, együttes alkotáson jelenik meg. A kiállítás pedig, amit viszünk, a Berettyóújfalui Tankerület iskoláiban, az igazgyöngyös módszertan alapján készülő gyerekrajzokból áll, a településeken élő alsó tagozatosok munkái. Bájos, gyermeki alkotások, melyekről nem olvashatók le, hogy roma, vagy nem roma gyerekek készítették. Gyerekrajzok, csak így simán, természetesen.