A 30 – kísérleti művészetpedagógiai program célzottan középiskolásoknak készült, hogy megismerkedjenek az elmúlt három évtized magyar képzőművészetével. Az utóbbi időben kialakult világszintű változások miatt a múzeumpedagógiának is át kell alakulnia. Ez idő alatt Don Tamás 5 műalkotáshoz kapcsolódóan már 77 foglalkozást tartott különböző korcsoportoknak. Vele beszélgettünk az online óratartás tapasztalatairól.

Mennyire volt nehézkes az átállás az online oktatásra? A diákok könnyen adaptálták az új oktatási módot? Mikor voltak aktívabbak: élőben vagy online?

Az elején picit furcsa volt, hogy nehezebben tudom megítélni, hogy ki figyel vagy ki nem, nem tudok odamenni hozzájuk segíteni. A mai napig furcsa picit, hogy ha sokan vagyunk egy videóchatben, hiába nézek valakire, ha nem mondom a nevét, akkor nem tudja, hogy tőle kérdezek valamit. Ezt leszámítva elég könnyedén ment az átállás. A feladatok kialakításánál is próbáltam kihasználni az online oktatás adta lehetőségeket. Az egész projekt szempontjából is vannak előnyei annak, hogy online zajlanak a foglalkozások, hiszen egyfelől nem csak Debrecen és környéki iskolák tudnak bekapcsolódni, másfelől nem csak diákokat tudunk így megszólítani, hanem felnőtteket is, nagyon sok felnőttnek tartottam foglalkozást az elmúlt hónapokban.

A diákokkal sokat beszélgetek arról, hogy hogyan élik meg ezt a helyzetet. Egy olyan generációról van szó, aki magától értetődően használja az internetet és a számítástechnikát, mégis nekik se könnyű ez a helyzet. Sok gyereknek a suliban is nehéz koncentrálni az órákra, ebben a helyzetben ez még nehezebb számukra. Illetve sok tanár csak kiadja a feladatokat és nem nagyon tart órákat, így sokan lemaradnak.

Ezzel szemben, szerencsés helyzetben vagyok, mert a gyerekek visszajelzései alapján a művészetpedagógiai foglalkozások oázist jelentenek számukra, ahol teljesen más történik velük, mint egy megszokott órán. A tanulók aktivitása nem attól függ, hogy élőben vagy online tartjuk a foglalkozást, hanem inkább attól, hogy az adott mű mennyire fogja meg őket, illetve mennyire tudom úgy kialakítani a foglalkozást, hogy az érdekes legyen számukra.

Mi az, ami elvész egy ilyen online kurzusnál az elő beszélgetéshez képest és mivel tud ez mégis több vagy más lenni?

Nem vész el, csak átalakul. Az online kurzusnak a hátránya, hogy nem tudnak szénnel, temperával és egyéb izgalmas anyagokkal dolgozni, csak olyanokkal, amelyek egy hétköznapi háztartásban megtalálhatóak. Sajnos online nehezebben tudok nekik olyan feladatokat adni, amin csapatban is tudnak dolgozni.

Más abból szempontból, hogy kényelmesebb, nem kell ellátogatniuk egy múzeumba (sokszor azt tartja vissza a tanárokat attól, hogy csoportokat hozzanak, hogy nehéz átszervezni úgy az órarendet, hogy napközben elhozzanak egy osztályt egy kiállításra), hanem a kortárs képzőművészet jön el hozzájuk. Nyilván az is sokkal életszerűbb számukra, hogy elküldök nekik egy linket, ahol meg tudják nézni Mélyi József elemzését az adott műről. Emellett megpróbálom jobban bevonni a technológiát a foglalkozásokba, több feladat van, ahol fotózniuk kell vagy videót kell csinálniuk, de volt olyan is, ahol meme-t kellett csinálniuk.

Felnőtteknél egy új világ tárult fel előttem. Ugye tizennyolc évnél idősebbek számára ritkán vannak múzeumpedagógiai foglalkozások, én még sosem tartottam nekik ilyet. Nagyon izgalmas élmény volt, hogy mennyire nyitottak és kreatívak voltak. Sokszor egymás számára idegen emberek kerültek egy csoportba és nagyon jó volt látni, ahogy az idő előre haladtával hogyan alakult ki egyfajta csoportdinamika a résztvevők között. De baráti társaságoknak is tartottam foglalkozást és nagyon jó visszajelzéseket kaptam, hogy teljesen új dolgokat tudtak meg egymásról egy-egy alkalom során. Nagyon jó nézni, ahogy különböző életkorú, gondolkodású és társadalmi háttérrel rendelkező emberek hogyan gondolkodnak egyes művekről, milyen csodálatos meglátásaik vannak és mennyire kreatívak.

Mit gondolsz, ha majd visszaáll minden a megszokott formába, mi az a „tanulság”, amit érdemes átörökíteni és megtartani az online kurzusokból?

Talán érdemes párhuzamosan online foglalkozásokat is tartani olyan embereknek, akik a földrajzi távolság miatt nem tudnak eljönni hozzánk megnézni az adott művet élőben. Eddig is törekedtem arra, hogy a diákok használják a mobiljukat a foglalkozásokon, de a következőkben ezt még inkább szem előtt fogom tartani, természetesen úgy, hogy eközben a klasszikus papír, festék használatról sem fogok elfelejtkezni.

Jelentkezés és bővebb információ Don Tamás online kurzusairól az alábbi linken érhető el.